5 mítosz az anyai ösztönről: szabadulj meg a felesleges sztereotípiáktól

Az anyai ösztönt rengeteg pletyka övezi. És szinte minden fiatal nő önkéntelenül is kipróbálja magán. És amikor a legkisebb eltérést is észleli, ideges lesz, és azt kezdi gondolni, hogy valami nincs rendben vele. Hogy a sztereotípiák ne mérgezzék meg életünket, és ne akadályozzák meg az anyaság örömeinek élvezetét, próbáljuk megérteni őket. Mi van akkor, ha a gyermek iránti szeretet nem kerít hatalmába a terhesség első jeleinél?

Forrás: Pixabay

A biológiában az anyai ösztön egy olyan mechanizmus, amely nemcsak az utódok gondozását foglalja magában, hanem a biztonságuk biztosítását és a szükséges készségek megtanítását is. A pszichológusok ehhez hozzáteszik azt a képességet, hogy mindent fel kell áldozni a gyerek érdekében: erőnket, olykor saját érdekeinket (és feláldozunk: öt, tíz, húsz évet).

A tudósok azonban azt állítják, hogy az anyai ösztön mechanizmusa egymás után két évtizedig nem működik. A hormonok mennyisége nem elég húsz évre. Amikor anyai ösztönről beszélünk, nem csak fiziológiai alapú viselkedésre gondolunk, hanem szeretetre és társadalmi sztereotípiákra is. Így keletkeznek a mítoszok.

1. TÍHSZ: Az anyai ösztönök már a baba születése előtt érezhetők

Mindenkinél más és más az idő, amikor az anyai ösztön „bekapcsol”. Ennek oka az egyéni sajátosságok és objektív okok.

Megjelenését késleltetheti:

• szülés utáni depresszió;
• betegség az anyában vagy a babában;
• hosszan tartó elszakadás a babától.

Azonban megrekedt ösztön is megjelenhet. A depresszió elmúlik, a betegségek elmaradnak, az elválás véget ér, és akkor felébred az ösztön.

Forrás: Fotolia

2. TÍH: Az anyai ösztön és a gyermekszeretet ugyanaz

Az anyai ösztön egy természetes mechanizmus, amellyel még egyes rovarok, például a hangyák is rendelkeznek, és amely jóval azelőtt keletkezett, hogy az emberek annyira fejlődtek volna, hogy érezzék a szeretetet. Csak a biológiai túlélés biztosításához szükséges. A szerelem egy összetett érzelmi komplexum. Amikor elvisszük a babánkat oltásra, nem az anyai ösztönnek megfelelően cselekszünk, hanem azzal ellentétesen, mert cselekedeteink fájdalmat okozhatnak a gyermeknek. De azért csináljuk, mert szeretjük a gyerekeinket.

3. TÍH: Az anyai ösztön mindig öröklődik

Egy gondoskodó anyának pedig biztosan lesz lánya, aki elmerül a gyermekek iránti szeretetben. Az anyukák mások. Beleértve a vér szerinti rokon anyákat is. Ha a nagymamáid, anyád és nagynénéid mind csodálatos (vagy szörnyű) anyák, az nem jelenti azt, hogy az anyaságra szántan születsz (vagy soha nem leszel tökéletes anya).

Természetesen, ha gyermekkorától szeretettel és törődéssel vett körül, és nincs neheztelése a szüleivel szemben, akkor könnyebben áthatja gyermekét szeretettel és gyengédséggel. De az ellenkező helyzet nem akadályozza meg az anyai ösztön megjelenését.

Forrás: Instagram @polly__loves

4. TÍH: Az anyai ösztön kivétel nélkül minden nő természetében benne rejlik.

Ma már köztudott, hogy nem minden nőben van az anyai ösztön, mint biológiai mechanizmus (és ez a természetben is előfordul néha). Ez azonban nem ok arra, hogy magát vagy másokat "zozuláknak" tekintse. Tény, hogy sokan ügyesek a gyermekeikről való gondoskodásban, és az anyai ösztön segítsége nélkül megfelelő nevelésben. Még mindig van okunk, érzéseink...

5. TÍH: Problémák merülnek fel azokban a nőkben, akiknek a saját anyjukkal való kapcsolata nem működött jól

A szakértők már régóta észrevették, hogy a hideg, távoli anyák lányai gyakran nehezen kommunikálnak gyermekeikkel. A szeretetlenség vagy éppen az elhagyatottság érzése (és ez nemcsak a szüleik által elhagyott gyerekeknél jelentkezik, hanem azoknál is, akiket nagymamák vagy dadák nevelnek) sok probléma okozója. Köztük az anyai ösztön „gátlása”, a gyerekekkel való közelség hiánya. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy még gyermeke születése előtt próbálja legyőzni az anyja iránti haragot.

Forrás: Burda Media