Ultrahang terhesség alatt: melyik héten kell csinálni és mit lehet látni

Az ultrahangvizsgálat (UH) a magzati fejlődés monitorozásának egyik legfontosabb módszere a terhesség alatt. Lehetővé teszi az orvos számára, hogy felmérje a jövőbeli gyermek állapotát, azonosítsa a lehetséges patológiákat és figyelemmel kísérje a terhesség lefolyását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a terhesség mely heteiben végeznek ultrahangvizsgálatot, és mit lehet látni az egyes szakaszokban.

Első ultrahang (6-12. hét)

Az első ultrahangvizsgálatot általában az első trimeszterben, a terhesség 6. és 12. hete között végzik. Lehet transzvaginális (a hüvelyen keresztül) vagy transzabdominális (a hason keresztül). Az első vizsgálat fő céljai:

• a terhesség megerősítése és az embrió beültetésének helyének azonosítása;
• a terhesség időtartamának és a várható születési dátum meghatározása;
• a magzatok számának felmérése (egyetlen vagy többes terhesség);
• lehetséges patológiák, például méhen kívüli terhesség vagy fagyasztott terhesség kimutatása.

Ebben a szakaszban látható az embrió, a petezsák és a szívverés, amely körülbelül 6-7 hét körül jelenik meg.

Második ultrahang (18-22. hét)

Ez a szakasz a fő szűrővizsgálatnak tekinthető, mivel lehetővé teszi a magzat és szerveinek fejlődésének részletes értékelését. Főbb feladatok:

• magzati paraméterek mérése (biparietális méret, combcsont hossza stb.);
• a belső szervek állapotának felmérése: szív, tüdő, máj, vesék és agy;
• lehetséges veleszületett rendellenességek kimutatása;
• a gyermek nemének meghatározása;
• a méhlepény, a magzatvíz és a köldökzsinór állapotának felmérése.

Ebben a szakaszban jól láthatja a magzat arcát, a végtagokat és meghatározhatja motoros aktivitását.

Forrás: freepik

Harmadik ultrahang (30-34. hét)

A terhesség késői szakaszában az ultrahangvizsgálat célja a magzat egészségének felmérése és a szülésre való felkészülés. Főbb feladatok:

• a gyermek növekedésének és fejlődésének ütemének felmérése;
• a magzat helyzetének meghatározása (fej, medence vagy haránt helyzet);
• a magzatvíz mennyiségének és minőségének felmérése;
• a méhlepény működésének és érettségének ellenőrzése;
• a lehetséges késői szövődmények, például a magzati növekedési retardáció vagy a hipoxia kimutatása.

Ekkor láthatja a baba arcának kifejező vonásait, meghatározhatja viselkedését (például hüvelykujj szopása) és felmérheti általános állapotát.

A negyedik ultrahang (a jelzések szerint, 36 hét után)

36 hét elteltével az ultrahangvizsgálatot orvosi indikációk szerint végzik, ha fennáll a szövődmények veszélye, vagy ha a magzat és az anya állapotának részletesebb ellenőrzésére van szükség. Lehetővé teszi:

• a magzat helyzetének végleges meghatározása a szülés előtt;
• ellenőrizze a méhlepény, a köldökzsinór és a magzatvíz állapotát;
• felméri a természetes szülés lehetőségét vagy a császármetszés szükségességét.

A terhesség alatti ultrahangvizsgálat fontos eszköz az anya és a gyermek állapotának nyomon követésére. A rendszeres vizsgálatok segítenek időben azonosítani az esetleges eltéréseket, és biztosítják a magzat lehető legbiztonságosabb hordozását. A vizsgálati ütemterv betartásával a várandós anya biztos lehet gyermeke egészségében, és időben megkaphatja a szükséges orvosi ellátást.